Ha skót foci, akkor Celtic és Rangers. És ez csöppet sem túlzás, gyakorlatilag ez a két csapat jelent mindent, ami a szigetország északi csücskének labdarúgását jelenti. És mégis, e klubok egymás elleni meccse a világ legnagyobb derbijei között is a csúcskategóriába tartozik.

Persze nem elsősorban a játékszínvonal miatt (bár azért az sem rossz). Az Old Firm-nek nevezett találkozó nagyon komoly múltra tekint vissza. A kék-fehér színeket választó Rangerst 1873-ban alapították, a zöld-fehér Celticet 1888-ban. Érdekesség, hogy a Keltákat egy ír katolikus pap hozta létre, és kezdeti célja a Glasgowban élő, sanyarú sorsú emigránsok támogatása volt. A csapatok 1888-ban játszottak először egymással, a villámgyorsan fejlődő Celtic 5-2-re győzte le a már tapasztaltabbnak tekinthető Rangerst. A két glasgow-i csapat meccse hamarosan rangadóvá lépett elő, nem volt ritka a közel 100 ezres nézőszám sem a derbiken.

A hazai porondot szinte teljesen kisajátították maguknak, a Rangers 51-szer, a Celtic 40-szer nyerte meg a skót bajnokságot. Egészen elképesztő adat. Nemzetközi szinten persze közel sem voltak ennyire sikeresek, a Celtic egyszeres BL győztes (1967), míg a Rangers legnagyobb sikere egy KEK győzelem (1972). Nem véletlenül vetődik fel időnként az ötlet, hogy inkább az angol ligában kellene indulniuk, hazai színtéren ugyanis nincs ellenfelük, az európai elittől viszont kicsit le vannak maradva.

A két tábor között feszülő ellentétek fő kiváltó oka, az eltérő vallási hovatartozás. A Rangers szurkolói döntően protestáns hitűek, szemben a Celtic katolikus drukkereivel. A felebarátság jegyében pedig rendszeresen megruházták egymást a derék skótok. A krónikák több komoly botrányt is feljegyeztek, 1971-ben viszont egyenesen tragédia történt, amikor a stadionban 66-an haltak meg és 140-en sérültek meg, miután pánik tört ki, és a bennszoruló emberek agyontaposták egymást. Az utóbb időben már hatalmas rendőri készenlét előzi meg az Old Firm-öt, a város ilyenkor teljesen megbénul, hiszen a meccs mindenkit érdekel. Glasgow kocsmái színültig telnek, és a nekibátorodott fanatikusok minden alkalmat megragadnak a balhézásra. Óriási feladat ilyenkor rendet tartani, gyakran nem is sikerül…

Az 50 ezer férőhelyes Ibrox Parkban olyan híres külföldi játékosok futhattak már ki a gyepre a Vándorok mezében, mint Claudio Caniggia, Brian Laudrup, Paul Gascoigne, Gennaro Ivan Gattuso, Tore Andre Flo, Shota Arveladze, Ronald De Boer, Giovanni Van Bronckhorst vagy éppen Dado Prso. A 60ezres Celtic Parkban futballozó Kelták sztárja volt a zöld-fehérek körében istenként tisztelt Henrik Larsson, aztán Pierre Van Hoojidonk, Chris Sutton, Mark Viduka, Stilian Petrov, de olyan hírességek is megfordultak itt pályafutásuk vége felé, mint Ian Wright, Roy Keane és Dion Dublin.

Mindent elárul a két klub kapcsolatáról, hogy a második világháború óta mindössze három olyan futballista akad, aki mindkét csapatban megfordult (Alfie Conn Junior, Mo Johnston és Kenny Miller).